“Ha látsz út menti keresztet,
Vándor, Állj meg egy percet.
Olvasd a Hősök névsorát…”
(Kárpátia)

Drótszamárral az Isonzó mentén Doberdóba 2. rész

Magyar Világháborús emlékművek a nagyvilágban

“Ha látsz út menti keresztet, Vándor, Állj meg egy percet.
Olvasd a Hősök névsorát…”
(Kárpátia)

Drótszamárral az Isonzó mentén Doberdóba 2. rész

Magyar Világháborús emlékművek a nagyvilágban

Hőseink emlékére…

2011.08.14.-16. küldő-Horváth György (gyurkusz)

2. nap  Kobarid – Ozeljan

Korán ébredünk, kissé borús, hűvös a reggel. Megpróbálunk mielőbb továbbindulni, hosszú nap lesz a mai, sok helyre szeretnék eljutni. Kicsit visszafelé haladok a Kobaridba vezető úton,tegnap láttam, merre lehet felmenni a Tonocov Grad magaslatra. Hosszú meredek lépcsőkön indulunk felfelé, majd egy kis ösvényen folytatódik utunk, egészen a hegy tetejéig.

 

Elhaladok a Mrzli Vrh hegység mellett, ami annak idején tar kopasz volt a rettentő csaták miatt. Ma már zöldell a hegy, de még mindig kivehetőek a járatok, a vonalak nyomai. Sokan lelték itt halálukat.

 

Tolminba érve Zatolmin falucska felé veszem az irányt, itt már végig felfelé kaptat az út. A faluban tábla jelzi, még 7 km + 20 perc gyalog. Itt már csak autónyi széles, néhol kavicsos út halad tovább, mígnem elérünk egy tisztást, itt már autók állnak, innen indul a gyalogút. Leküzdjük még ezt a kis kaptatót, és lassan felérünk a javorcai Szentlélek kápolnához. Ide a család is feljött, ők is kíváncsiak voltak rá. Belépve megdöbbentő és egyben gyönyörű a látvány. Két oldalt végig nevek sorakoznak, az elesett hősöké.  Az oltárnál két nagy angyal, középen szép, ám mégis egyszerű oltár. Egy osztrák-magyar dandár katonái 1916 elején  határozták el, hogy az elesett bajtársaik neveit őrző táblák védelmére egy kápolnát építenek. Februárban kezdték a gyűjtést, márciusban letették az alapkövet, november elsején pedig felszentelték az épületet. Gondoljunk bele, mikor tombol az ötödik és hatodik isonzói csata, akkor a valóban boldog békeidők szecessziós stílusát varázsolja ide Remigius Geyling bécsi építész és Jablonski Géza magyar mérnök. Az oldalfalakat borító fatáblák kihajthatók, akár egy könyv lapjai, innen kapta a nevét: “Halotti könyv”. Lapjain 2808 név található, többnyire magyar.

 

Javorcából leindulva már gyűlnek a felhők, mire visszaérek Tolminba, már locsog az eső, hatalmas széllel kísérve.

 

Az úttól nem messze több helyen kavernákat láttam.  Nemsokára elérem Goricát…

Nova Gorica külváros Solkan. Beérve a településre, már meg is találom a köztemetőt, mögötte megpillantom a katonatemető emlékművének tetejét. Lekanyarodok, de nem találom az emlékműhöz vezető utat. Bemegyek a köztemetőbe, át-át pillantok a betonkerítés fölött, mire lassan átérek a túlsó végére. Itt lebotorkálok a fal mellett, majd átverekedem magam a vasúti töltésen, és már meg is érkeztem. A megszokott kőgúla fogad, előtte kopjafa áll, körülötte rengeteg sírkő. Puha a fű, sétálok egyet…

 

Torokszorító a látvány, itt folyik mellettünk az Isonzó, magasodik a Sabotino, és a Monte Santo, amelyek oly sok és véres harcok  színhelyei voltak. Állítólag azóta itt csapdos a legtöbbet a villám egész Szlovéniában,a hegyen maradt rengeteg fém miatt.

Egy pillanatra furcsa érzés súrolja lábamat, lenézek. A fű közül egy fémdarab látszódik ki, mintha egy utolsó mentsvárát keresné az idő múlásával szemben. Felveszem. Névtábla az egyik sírkőről. Letisztítom, de a név már nem vehető ki rendesen, visszateszem a mellette levő sírra, valószínű onnan szakította le az idő vasfoga.

 

Nova Goricában vár a család. Közben kiderítették, hogy kemping az itt nincs, viszont a 7 km-re lévő Ozeljan falucskában van.